Egy nemzetközi tudományos csapat új vadmacskafajt azonosított Bolívia Yungas régiójának köderdőiben, egy olyan fajt, amely korábban a tudomány számára észrevétlen maradt. A Leopardus tilcayo a helyi közösségről elnevezett faj, és felfedezése az első vadmacska újrafelfedezése több mint egy évszázad alatt.
Az apró macskaféle, amely alig éri el a 46 centiméter hosszúságot és körülbelül 1,4 kilogrammot nyom, még az átlagos házimacskanál is könnyebb. Megjelenése, rokonainál nagyobb foltokkal , hosszú farokkal és fakó színű szőrzettel, arra a gyanúra késztette a kutatókat, hogy nem illik egyetlen ismert fajba sem. Genomjának elemzése megerősítette, hogy egy különálló leszármazási vonalhoz tartozik, amely körülbelül 1,4 millió évvel ezelőtt vált el egymástól.
Egy véletlen felfedezés, amely megváltoztatja a taxonómiát
A faj leírására használt példány egy tízéves hím, amely a bolíviai Senda Verde Vadrezervátumban él. Egy család adta át, akik korábban felnevelték, miután kiscicaként megtalálták. Ahogy növekedett, a viselkedése azt mutatta, hogy nem házimacska, így a rezervátum 2017-ben befogadta. Paola Nogales-Ascarrunz biológus, a tanulmány társszerzője és a National Geographic felfedezője önkéntes munka közben találkozott vele, és észrevette, hogy a vonásai nem egyeznek az ismert ocelotákéval.
A Current Biology folyóiratban publikált kutatás nyolc országból származó 38 Leopardus nemzetségbe tartozó példány genomját elemezte. Ezek között élő állatokból, valamint múzeumi gyűjteményekből származó minták is voltak , a muzeomikai módszernek köszönhetően, amely a történelmi csontokból von ki DNS-t. Az eredmények azt mutatták, hogy az úgynevezett „tigrismacskák” valójában öt genetikailag különálló faj, amelyek közül az egyik eddig teljesen ismeretlen volt.
Öt faj, amelyek közül csak egyet láttak
A tilcayo mellett a tanulmány hivatalosan négy másik fajt is igazol: a Leopardus guttulus, az L. emiliae, az L. pardinoides és az L. tigrinus, valamint egy új perui alfajt, az L. tigrinus antisuyo-t. Ez a genetikai szétválás körülbelül 1,4 millió évvel ezelőtt történt , ami arra utal, hogy a tilcayo elszigetelten fejlődött ki a Yungas régióban, valószínűleg az ökoszisztéma széttöredezettsége miatt. A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez a megállapítás nemcsak az evolúciós fát bővíti, hanem a természetvédelmi stratégiák újragondolását is szükségessé teszi.
Az IUCN Vörös Listája korábban egyetlen sebezhető fajként osztályozta ezeket a macskaféléket. Az új felosztással minden leszármazási vonalat külön kell majd értékelni , és az ocelot valószínűleg újra veszélyeztetettnek minősül, mivel élőhelyét, a Yungas-i köderdőt, az erdőirtás, a bányászat és az éghajlatváltozás fenyegeti. Továbbá a vadonban még élő egyedek száma még mindig ismeretlen.
A természetvédelem kihívásai
A faj további megismerése érdekében Nogales-Ascarrunz kameracsapdákat telepít a régióban. Az új egyedek felkutatása feltárja valódi elterjedésüket és igényeiket , de ez nem könnyű feladat, mert – más rejtélyes macskafélékhez hasonlóan – nehéz őket a megjelenésük alapján megkülönböztetni. A csapat reméli, hogy a tilcayo hivatalos elismerése elősegíti a védelmi intézkedések megtételét, mielőtt túl késő lenne.
A felfedezésnek kulturális vonatkozása is van: a „tilcayo” név a helyi közösségektől származik, amelyek már ismerték ezt az állatot. A szerzők úgy döntöttek, hogy megtartják ezt a nevet, hogy tisztelegjenek a hagyományos tudás előtt , ami szokatlan a taxonómiában. Ez a gesztus megerősíti azt az elképzelést, hogy a tudományos és a helyi ismeretek kiegészíthetik egymást.
Ezzel a felfedezéssel a tudomány nemcsak egy új nevet ad hozzá a macskafélék listájához, hanem újra megnyitja a vitát a kevéssé feltárt régiók rejtett sokféleségéről. A tilcayo, amely generációk óta élt a Yungas-hegységben , most abban reménykedik, hogy felismerése segít megvédeni az egyre sérülékenyebb ökoszisztémát. Még sok kutatásra van szükség, de az első lépést megtették.