A türelemnek is vannak határai, és Lanzarote-n azok, akik a vadmacska-kolóniákról gondoskodnak, azt mondják, elég volt. Ezen a vasárnapon, szeptember 6-án, délelőtt 11.00 órakor önkéntes kolóniavezetők gyűlnek össze a szigettanács épülete előtt, hogy követeljék, hogy az önkormányzatok és maga a tanács végre vállalják el az állatjogok és az állatjólét védelméről szóló 7/2023. számú törvény által rájuk ruházott felelősséget. A sziget vadmacska-kolóniák vezetői által szervezett tüntetés célja, hogy rávilágítson egy olyan problémára, amellyel évek óta küzdenek: az intézményi szerepvállalás hiányára egy olyan kérdésben, amelyet a törvény kifejezetten szabályoz.
Milagros González, a csoportok szóvivője kapta a feladatot, hogy hangot adjon egy általa „nagyon egyszerűnek” nevezett követelésnek. Elmagyarázza, hogy nem az önkéntes munka megszüntetését kérik, hanem azt, hogy a hatóságok vállaljanak proaktív szerepet, és ne támaszkodjanak néhány egyén jóindulatára a teljes rendszer fenntartása érdekében. A törvény már három éve van érvényben, és véleménye szerint a helyi tanácsok nem hajtják végre. Ez az elhagyatottság érzése késztette őket arra, hogy egyértelmű üzenettel forduljanak a szigettanácshoz: a vadmacska-kolóniák kezelése nem maradhat kizárólag azokra hárulva, akik már most is teljes mértékben ezeknek az állatoknak szentelik magukat.
Az önkéntesség, erejének határán
Az önkéntesek által leírt helyzet egy kimerült csoportét jelképezi. Ők azok, akik elhagyott kiscicákat mentenek meg, etetnek, állatorvoshoz viszik őket, és sok esetben saját zsebükből fizetik a sürgősségi költségeket . Milagros González őszintén beszél azokról a fizikai és érzelmi terhekről, amelyeket azok viselnek, akik ennek a munkának szentelik magukat. „Nagyon fáradtak vagyunk” – ismeri el, és sajnálja, hogy a támogatás helyett akadályokba ütköznek: eltávolított etetőhelyek, egyes szomszédok sértései és bizonyos közösségekben előforduló elutasítás. „Nem érezzük magunkat támogatottnak” – erősködik a szóvivő, aki az önkéntesek mindennapjait „folyamatos küzdelemnek” nevezi.
A vadmacska-kolóniák problémája ahelyett, hogy enyhülne, tovább növekszik. A kolóniákat kezelők ragaszkodnak ahhoz, hogy a helyzet gyökere a felelőtlen állattartásban rejlik , nem pedig a saját munkájukban. Sok macska sterilizálás nélkül kerül az utcára, gazdája elhagyja, vagy olyanokhoz adja, akik nem tudják irányítani őket, ami a kolóniák ellenőrizetlen szaporodásához vezet. Hangsúlyozzák, hogy munkájuk pontosan a populáció csökkentésére összpontosít sterilizálási kampányok révén , és minimalizálja az állatok nyilvános helyeken való jelenlétéből eredő konfliktusokat. De az intézmények bevonása nélkül ez a munka csupán egy sebtapasz-megoldássá válik.
A szem La Graciosa és Famara
Az egyik eset, ami a leginkább aggasztja a vezetőket, La Graciosa esete, ahol a helyzet mélyrehatóvá vált. Az ezen a szigeten élő kolóniákat kezelő emberek egyesületet hoztak létre, hogy képesek legyenek megbirkózni az etetés és a sterilizálás költségeivel . Milagros González szerint a teguisei városi tanács körülbelül egy évvel ezelőtt kötelezettséget vállalt arra, hogy fedezi körülbelül harminc-negyven macska sterilizálásának költségeit, de ez a lépés soha nem valósult meg. A szóvivő sajnálja, hogy a szóbeli ígéretek csak szavak maradnak – szavak, amelyek nem válnak tettekre.
Famarában a konfliktusnak egy másik dimenziója is van. Védett területről van szó, és itt rejlik a probléma: a környezetvédelmi előírások tiltják a sterilizált macskák visszajuttatását oda, ahonnan származnak, ami akadályozza a kolónia ellenőrzését és elősegíti a szaporodásukat . A vezetők úgy vélik, hogy hiba megakadályozni az állatok természetes környezetükbe való visszatérését, mert e szabályozott szabadon bocsátás nélkül a macskapopuláció nem kezelhető hatékonyan. Továbbá nem értenek egyet a macskák zárt létesítményekben tartásával, amelyet károsnak tartanak a jólétükre nézve, és hatástalannak a mögöttes probléma kezelésében.
A szervezők szerint a megoldás a macskaetetők valódi és tartós támogatásában, valamint a közösségi macskák sterilizálási kampányainak kidolgozásában rejlik, lehetővé téve számukra, hogy utána visszakerüljenek természetes környezetükbe. A kulcs az, hogy a hatóságok vállalják a felelősséget, és az önkéntesek ne legyenek egyedüli támogatói egy már törvény által szabályozott rendszernek . A vasárnapi tüntetés csak az első lépés egy olyan kampányban, amelyet addig folytatni kívánnak, amíg valaki meghallgatja őket. Mert emlékeztetnek minket, hogy az állatjólét nem az önkéntesek által tett szívesség, hanem mindenki számára jogi kötelezettség.
