A macskák elhagyása ismét központi kérdéssé vált a spanyolországi állatjóléti vitákban. Az elmúlt hetekben számos eset került napvilágra a szemétbe dobott almokkal, az elhanyagolt kolóniákkal és a túlterhelt önkéntesekkel kapcsolatban, ami rávilágít arra, hogy a macskavédelmi rendszer milyen súlyos hiányosságokkal küzd a jelenlegi szabályozások ellenére.
Míg a 2023-as 7-es törvény szigorítja a szankciókat és egyértelmű kötelezettségeket ír elő a közigazgatások és az egyének számára, nap mint nap az egyesületek, a gondozói hálózatok és a macskakolóniák viselik a kellemetlen valóság terhét: az elhagyott egész almok, a hajléktalan háziállatoknak vélt közösségi macskák és a hatékony kezelési terveket még nem kidolgozó városi tanácsok.
Szemétbe dobott szemét és a macskák elhagyásának hullámai
A toledói San Román de los Montes önkormányzat környezetvédelmi tanácsosa az újszülött kiscicák elhagyott almaiból álló valóságos hullámról számolt be . Mindössze egy hét alatt három almot találtak, a legutóbbi kilenc kiscicát tartalmazott, amelyeket egy vízelvezető árokban találtak, oda helyezve, ahol remélték, hogy az eső megöli őket.
A városi tanács gyanítja, hogy ezek az almok a közeli városok , például Talavera de la Reina lakosaitól származnak, akik vidékre utaznak, hogy otthagyják az állatokat, tévesen azt gondolva, hogy „vidéken is képesek gondoskodni magukról”. Az igazság az, hogy anyjuk nélkül, mindössze néhány napos korukban, ezeknek a kiscicáknak a többsége hidegben, alultápláltságban vagy egyszerűen fulladásban pusztul el.
A városi tanács hivatalos csatornáin keresztül emlékeztette a nyilvánosságot, hogy ezek a tettek nemcsak felelőtlenek, hanem az állatvédelmi törvények értelmében bűncselekménynek minősülnek , ami jelentős bírságokkal járhat. Az üzenet azt is hangsúlyozza, hogy egy állat ilyen körülmények között történő elhagyása szándékos bántalmazásnak minősül.
Kis mérete ellenére San Román de los Montes fejlett modellt vezetett be a közösségi macskák kezelésére . A településen körülbelül 15 macskakolónia és körülbelül 300 macska él , akikről körülbelül 20 önkéntes gondozó gondoskodik. Minden közösségi macskát szimbolikusan Románnak vagy Romanának neveznek, és a városi tanács részt vesz egy Csapdáz-Ivartalanít-Visszaküld (TNR) programban, amelynek keretében már közel 100 nőstény macskát sterilizáltak az állami támogatásoknak köszönhetően.
A huelvai parton, Matalascañas városában a polgárőrségnek kellett beavatkoznia, miután három újszülött kiscicát találtak egy szemeteskonténerben . A rendőrök, önkéntesek és állatmenhelyek közötti gyors koordináció megakadályozta a halálos kimenetelt, de a hatóságok hangsúlyozták, hogy nem minden eset végződik időben történő mentéssel. Az Almonte helyi rendőrség műveletet indított az állatok származásának megállapítására, sőt DNS-vizsgálattal az anyát is megtalálják, hangsúlyozva, hogy a kiscicák szemétben hagyása rendkívüli kegyetlenség.
Az ilyen jellegű incidensek túlságosan is gyakoriak: kartondobozokban elrejtett elválasztatlan kiscicák, üres telkeken vagy kapualjakban elhagyott almok, és véletlenül megtalált sérült vagy kimerült macskák. Minden felfedezés próbára tesz egy olyan rendszert, amely a szervezetek szerint már amúgy is a határain feszegeti a határait.
2023. évi 7. törvény: macskák elhagyása, szankciók és kötelezettségek
Az állatjogok és az állatjólét védelméről szóló 2023. évi 7. számú törvény jelentős változásokat vezetett be a macskák és más háziállatok elhagyásával kapcsolatban Spanyolországban. A törvény kimondja, hogy a háziállatok vadonba engedése tilos, kivéve néhány engedélyezett programot, és megerősíti azt az elképzelést, hogy minden elhagyás büntetendő cselekménynek minősül.
A jogszabály szövege azt is hangsúlyozza, hogy bárki bejelentheti az elhagyás vagy rossz bánásmód esetét , és hogy elhagyottnak tűnő macska megtalálásakor a helyes eljárás a hivatalos protokoll aktiválása: az illetékes hatóságok vagy az engedélyezett állatbegyűjtő és -védelmi szolgálatok értesítése. Ez megakadályozza a sikkasztást, biztosítja az alapvető állatorvosi ellátást, és ellenőrzi, hogy az állat rendelkezik -e azonosítóval és van-e gazdája.
A törvény tiltja, hogy egy háziállatot három napnál tovább felügyelet nélkül hagyjanak, a kutyák esetében még szigorúbb korlátozást alkalmazva, hogy csökkentse a hosszan tartó elhanyagolás eseteit . Bár a törvény nem határoz meg konkrét időtartamot a felügyelt kolóniákban élő macskák számára, egyértelművé teszi, hogy az elhagyás és az ismételt elhanyagolás büntetendő cselekmény.
A szankciós rendszer kisebb, súlyos és nagyon súlyos bűncselekményeket foglal magában, a bírságok 500 és 200 000 euró között mozognak , a súlyosságtól függően. Az állat szándékos elhagyása esetén, amely szenvedést vagy az állat életének veszélyeztetését okozza, a büntetések a legsúlyosabbak, és egyéb jogi felelősséggel is járhatnak.
A törvény egy összehangolt, állami szintű állatvédelmi statisztikai rendszer létrehozását is elősegíti , amelynek célja megbízható adatok beszerzése az elhagyott állatokról, az eutanáziáról, az örökbefogadásokról és a kolóniák kezeléséről. Ez az eszköz a jövőbeli közjogi döntések iránymutatását és a védelmi rendszerbe kerülő állatok nyomon követhetőségének javítását szolgálja.
Macskakolóniák, késleltetett elhagyás és a TNR módszer
A közvetlen elhagyás láthatóbb esetei mellett számos városban észlelhető a macskakolóniákhoz kapcsolódó „elhalasztott elhagyás” egy formája. Az olyan szervezetek, mint a CER Gatos Alcázar, figyelemfelkeltő és sterilizálási kampányokat indítottak , hogy figyelmeztessenek az ideiglenes etetőállomások elterjedésére, amelyek idővel ellenőrizetlen és felügyelet nélküli kolóniákká válnak.
E szervezet szerint sokan azzal kezdik, hogy ételt hagynak a kóbor macskáknak, „hogy segítsenek”, de aztán nem vállalnak felelősséget a sterilizálásukért , az állatorvosi ellátásukért vagy a populációszabályozásért. Ezek a kolóniák utak közelébe, mérgezésveszélyes területekre vagy szomszédsági vitákba kerülnek, aminek következtében a macskákat elütik az autók, megtámadják a kutyák, vagy az állatok ismételten eltűnnek.
Az egyesület ragaszkodik ahhoz, hogy a macskák koordináció nélküli etetése nem ugyanaz, mint a védelme, és hogy terv nélkül ez a viselkedés az elhagyás egyik formájává válhat: a macskákat arra ösztönzik, hogy maradjanak egy adott területen, de magukra hagyják őket, ha problémák merülnek fel. Innen ered kampányuk nyers üzenete: ami segítségnek tűnik, középtávon halálhoz vezethet.
Ezzel a valósággal szembesülve a TNR (csapda, ivartalanítás, visszaküldés) módszert mutatják be a városi és városkörnyéki macskakolóniák kezelésének leghatékonyabb és legetikusabb eszközeként. Az eljárás magában foglalja a közösségi macskák befogását, sterilizálását, alapvető állatorvosi ellátás nyújtását, majd visszajuttatásukat a területükre, ahol ellenőrzött táplálékban és folyamatos felügyeletben részesülnek. Ezt a megközelítést olyan konkrét kezdeményezések egészítik ki, mint a szervezett tömeges sterilizálási kampányok.
Különböző helyszíneken szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy egy jól szervezett kolónia fokozatosan csökkenti az egyedek számát, javítja a macskák egészségét és csökkenti a környezettel való konfliktusokat. Ehhez azonban az egyesületek, önkéntesek és kormányzati szervek közötti koordinációra, valamint a sterilizálás és az állatorvosi ellátás költségeinek fedezésére szolgáló stabil finanszírozásra van szükség.
Túlterhelt önkéntesek és kiközösített helyi önkormányzatok
Minden látható kolónia mögött szinte mindig ott áll egy önkéntes gondozókból álló hálózat , akik időt, pénzt és energiát áldoznak a macskák etetésére, ivartalanítására és felügyeletére. Sok esetben ezek az egyének arról számolnak be, hogy egyedül dolgoznak, megfelelő önkormányzati támogatás nélkül, annak ellenére, hogy a törvény a kolónia irányításáért a helyi önkormányzatokat ruházza fel.
Az olyan településeken, mint a valenciai Torres Torres, a kolónia vezetői még azt is fontolgatták, hogy az ombudsmanhoz forduljanak a problémával. Azt vádolják a városi tanácsot, hogy megsértette az állatjólétről szóló 7/23. törvényt, mivel nem rendelkezik átfogó tervvel, költségvetési előirányzattal vagy TNR (csapda-ivartalanítás-visszaküldés) programmal. Azt állítják, hogy évek óta dokumentumokat, javaslatokat és hivatalos kérelmeket nyújtanak be anélkül, hogy bármilyen érdemi választ kapnának.
Az önkéntesek kritikus helyzetről számolnak be: holtan vagy nehéz helyzetben talált macskákról, havi ezer eurót meghaladó, saját zsebből fizetett állatorvosi számlákról, valamint mérgezéses esetekről, amelyekkel kapcsolatban kevés intézkedés történt. Ehhez járulnak még egyes lakosok fenyegetései és sértései, akik kifogásolják a macskák jelenlétét a közterületeken. Az erőforrások hiányát tartják a megterhelés egyik fő okának.
A városi tanács továbbra is fenntartja, hogy dolgozik a lehetséges megoldásokon, és felkérte az érintetteket, hogy alakítsanak hivatalos társulást a további együttműködés érdekében. Azok számára azonban, akik évek óta fenntartják az utcai kolóniákat, az ilyen jellegű válaszok túl későn érkeznek, és megerősítik azt a felfogást, hogy a fő teher az önkéntesekre hárul.
Az önkormányzati tervezés hiánya nemcsak a túlnépesedést és az állatok szenvedését növeli, hanem azt a benyomást is táplálja, hogy a közösségi macskák egyértelmű gazdájuk nélkül problémát jelentenek. Ebben a felelősséghiányban az almok elhagyása és a konfliktusok a környék azon részével, akik belefáradtak az általuk kontrollálhatatlannak érzékelt helyzetbe, az egekbe szöknek.
Közösségi macskák, állatmenhelyek és egy csőd szélén álló rendszer
A macskaelhagyás megértésének másik kulcsfontosságú pontja Spanyolországban a közösségi macskák és az elhagyott macskák közötti összekeverés . A vadmacska-kolóniákkal dolgozó szakemberek emlékeztetnek arra, hogy nem minden utcán élő macska van ugyanabban a helyzetben: egy szocializált állat, amely elvesztette otthonát, nem ugyanaz, mint egy vadmacska, amely a szabadban született és nevelkedett.
Az állatmenhelyek általában elhagyott vagy elveszett házimacskák elhelyezésére szolgálnak , amelyek alkalmazkodnak a beltéri élethez, és örökbe fogadhatók. A gyakorlatban azonban ezek közül a szervezetek közül sok túlterhelt, mivel közösségi macskákat is fogadnak, amelyek számára a menhelyek nem mindig a megfelelő hely.
A macskaviselkedés-szakértők rámutatnak, hogy a zárt létesítményekbe áthelyezett közösségi macskák több mint fele stressz, betegség vagy alkalmazkodási nehézségek miatt pusztul el . Ezek az állatok egy terület, egy kialakult kolónia részét képezik, és jólétük a környezet megfelelő kezelésétől függ, nem pedig az általános bezártságtól.
A hivatalos rendszer – regisztrált központok, menhelyek, szabályozott létesítmények – alapvető szerepet játszik, de vannak korlátai: egy adott állattípusra és egy olyan mennyiségre tervezték, amelyet az elhagyott állatok száma már meghalad. Ugyanakkor létezik egy kevésbé látható hálózat, amely saját menhellyel nem rendelkező egyesületekből, kolóniakezelőkből, nevelőszülőkből, sőt menedékházakból áll, amelyek állandó otthont kínálnak az örökbe nem fogadható macskáknak.
Maga a 2023-as 7-es törvény is elismeri a közösségi macskák státuszát, és kimondja, hogy gondozásuknak állami támogatást kell élveznie. Sok szervezet azonban arról számol be, hogy ez a támogatás a gyakorlatban még mindig hiányzik, vagy nagyon korlátozott. Ezért azt javasolják, hogy ha valaki sérült vagy elhagyott macskát talál, először vegye fel a kapcsolatot a helyi önkormányzattal, hogy ellenőrizze, rendelkezésre állnak-e források, mielőtt automatikusan olyan egyesületekhez utalná az ügyet, amelyek esetleg teljesen túlterheltek lehetnek.
Ebben az összefüggésben a nevelőszülői hálózatok elengedhetetlen kapocsmá váltak. Ezek olyan magánházak, ahol a kölyökkutyákat, beteg állatokat vagy újonnan mentett macskákat ideiglenesen gondozzák gyógyszerekkel, gyógyulási ketrecekben és intenzív ellátásban részesítik. Gyakran ezek jelentik az egyetlen lehetőséget az elhagyott almok számára, amelyeknek e támogatás nélkül esélyük sem lenne a túlélésre, amíg örökbe nem adják őket.
A különböző érdekelt felek egyetértenek abban, hogy a jó szándék már nem elég. A felelős macskagondozás – mind az elhagyott, mind a közösségi macskák esetében – speciális képzést, egyértelmű protokollokat és intézmények közötti koordinációt igényel. Alkalmazott struktúrák, stabil pénzügyi források és olyan eszközök szigorú alkalmazása nélkül, mint a TNR (csapda-ivartalanítás-visszaküldés) módszer, a macskaelhagyás esetei tovább fognak szaporodni, és túlterhelik azokat, akik évek óta a frontvonalból tartják fenn a rendszert.
A macskaelhagyás jelenlegi helyzete Spanyolországban egy összetett problémát tár fel, de egyértelmű cselekvési irányokkal: szigorúbb törvények, az önkormányzatoknak kötelességük kezelni a kolóniákat, valódi támogatást követelő egyesületek, és egy egyre tudatosabb nyilvánosság, amelynek továbbra is információra van szüksége a teendőkről. Ha a TNR (Csapda-Ivartalanítás-Visszaadás) programokat megerősítik, a közösségi macskákat ilyenként tisztelik, és elismerik, hogy minden árokban vagy kukában hagyott alom közös felelősség, akkor csökkenthető lesz mind az elhagyások száma, mind a városokban és falvakban élő több ezer macskaféle csendes szenvedése.
