Daniela Cardone macskái iránti szeretete átlépte a határokat, és minden alkalommal vitát vált ki, amikor szóba kerül . Miután nemrégiben elhunyt hetedik háziállata, a színésznő ismét megjelent a televízióban, hogy kérdésekre válaszoljon szokatlan döntésével kapcsolatban, miszerint haláluk után megtartja állatait. Nem ez az első alkalom, hogy ez a téma felmerül, de Cardone új részleteket osztott meg hűséges társai jövőjével kapcsolatos terveiről, meglepve mind a jelenlévőket, mind közeli követőit.
Cardone évtizedek óta él macskáival, akiket családja nélkülözhetetlen részének tekint . Szenvedélye macskái iránt nem ér véget egy halállal; sőt, a színésznő bevallotta, hogy jelenleg hat preparált macskája van a hálószobájában, és hogy különleges helyet foglalnak el otthonában. A hír nem maradt észrevétlen, és számtalan hozzászólást váltott ki azok körében, akik részt vesznek a programokon, ahol gyakran megosztja történetét, valamint a rajongói körében is.
A macskáival való kötelék és a bebalzsamozásukról szóló döntés
Daniela Cardone többször is beszélt arról, hogy macskái milyen hatással voltak az életére az évek során . Ahogy elmagyarázza, macskái tanúi és résztvevői voltak kulcsfontosságú pillanatoknak, az örömöktől a jelentős veszteségekig. A balzsamozás folyamata azért született, hogy megőrizze a köteléket ezekkel az elválaszthatatlan társakkal. Saját szavai szerint a döntést befolyásolhatta az is, hogy édesanyja múzeumi kurátor volt, ami nyomot hagyhatott abban, ahogyan a búcsúzkodást kezeli.
A színésznő általában egy antik szekrényben tartja macskáit a hálószobájában, ahol mindegyik macskának megvan a maga helye egy üvegvitrinben . Ez az elrendezés ahelyett, hogy nyugtalanítaná, inkább a közelség és a kényelem érzését adja neki. Bár egyesek furcsának találhatják ezt a gyakorlatot, Cardone szerint megnyugtató tudni, hogy azok, akik tizenhat-tizenhét éve vele vannak, valamilyen módon még mindig jelen vannak.
Más jövő vár a plüssmacskáira
Legutóbbi veszteségét követően Cardone jelentős döntést jelentett be preparált állatai végső nyughelyével kapcsolatban . Eddig kiemelkedő helyet foglaltak el mindennapi életében, de a színésznő úgy döntött, itt az ideje, hogy macskái más környezetben nyugodjanak békében. Legutóbbi nyilatkozataiban kifejtette, hogy egy templomba, konkrétan Szent Expeditus szobrához tervezi áthelyezni őket, hogy szimbolikus és örök nyugalomban részesülhessenek, bár nem hagyományos temetés lesz.
Ez a döntés mind a hozzá közel állók, mind a nagyközönség meglepetéssel fogadta . A televíziós műsorok vendégeinek többsége, ahol Cardone elmesélte történetét, kíváncsisággal és értetlenséggel vegyes érdeklődéssel reagált a színésznő magyarázatára. Cardone számára azonban a templomba költözés egy intenzív és jelentőségteljes kapcsolat tiszteletteljes lezárását jelenti.
Az állatok gyászának személyes jelentése és látásmódja
Cardone a háziállataitól való búcsúzkodás folyamatát túlmutatja testük puszta fizikai megőrzésén . Számára a balzsamozás a közös idő tiszteletben tartásának és annak az egyedülálló köteléknek a megőrzésének egyik módja, amit sok gazdi megért, még akkor is, ha nem ugyanazt a gyakorlatot követik. A színésznő többször is hangsúlyozta, hogy ezek az állatok sokkal többet jelentenek, mint pusztán háziállatok: igazi társak az életben.
Cardone minden történetében szeretettel és tisztelettel emlékezik meg a macskákról, mint például Garfieldről, aki több mint tizenöt évig volt mellette . Ezeknek az állatoknak a hiánya jelentős űrt hagy a mindennapjaiban, és a fizikai megőrzésükről szóló döntés lehetővé teszi számára, hogy életben tartsa e különleges kötelékek emlékét. Továbbá a művész elismeri, hogy nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a macskákhoz való ragaszkodása részben családi környezetéből és édesanyja szakmai befolyásából fakad.
Daniela Cardone és plüssmacskái története mindenféle reakciót kiváltott. A döbbenettől az empátiáig sokan látták a történetében a gyászfeldolgozás és azokra való emlékezés más módját, akik nyomot hagytak az életükben. Most, hogy kedvencei egy templomba kerültek, egy új szakasz kezdetét jelenti ebben a folyamatban, aláhúzva a társaik iránti folyamatos tiszteletet és szeretetet, akik Cardone saját szavaival élve továbbra is személyes történetének részét képezik.